Aki sűrűn böngészi a borok címkéit, tudja, az öreg tőkék felirat időnként felbukkan rajtuk, több borászat is forgalmaz ilyen megjelöléssel bort. Az idős kor legtöbbször egyfajta minőséget jelez, mintegy tiszteletet parancsol. De vajon valóban más-e az ilyen tőkékről származó bor?
A szakemberek többsége úgy véli, egy szőlőtőke 10-15 éves korára válik »felnőtté«, és - megfelelő ápolás esetén - ezután 30-40 évig képes kiegyensúlyozott termést hozni. A 45-50 éves ültetvények a közvélekedés szerint már idősnek számítanak, egy jól vezetett gazdaságban ezeket már sokszor elkezdik lecserélni, megújítani. Pedig talán ez nem okvetlenül volna szükséges...
Nemrég Vida Péter beszélt arról egy bemutatón, hogy bár a kor előrehaladtával csökken a szőlő növekedési ereje, a levelek és a fürtök is kisebbek lesznek, mindeközben a gyökerek már olyan mélyen vannak, hogy nem érzik meg annyira a környezeti viszontagságokat, a szárazságot vagy éppen a nyári 40 fokos meleget. Elmondása szerint ez nagyon érzékletesen látható a nyári kánikulában, amikor két egymás melletti ültetvény közül az újabb telepítésű kifejezetten kókadt, miközben az öreg tőkék szépen, fickósan állják a meleget.
Persze mindez függ a fajtától, termőterülettől, egészségi állapottól és terheléstől is. Több egybehangzó vélemény szerint a fiatal tőkék bora finom, gyümölcsös és jól fogyasztható, de hiányzik belőlük az a tanninstruktúra, melyet csak az öregebb tőkék tudnak biztosítani.
De mit mond erről a tudomány?
A tőkéknek, csakúgy mint minden élőlénynek, életciklusaik vannak. A fiatal tőkéknél a lomb és a gyökérzet növekedése még nincs összhangban: a föld fölött buján növekednek, de ezt a gyökérzet fejlődése még nem képes követni. Amikor egyensúlyba kerül a növény, akkor jön a »virágkor«. Évtizedekig bőségesen terem, jó minőséget produkál. Ezután a szőlő megállapodik, növekedése lelassul. Kisebb bogyókat, kisebb fürtöket terem. Mivel a szín- és aromaanyagok a héjban találhatóak, és az apróbb bogyók esetében a héj és a lé aránya az előbbi felé tolódik el, ezért számos esetben az ilyen öreg tőkék ízben gazdagabb, koncentráltabb bort adnak. A fiatalabb és az öreg tőkék között a másik fő különbséget a gyökérzet mélysége jelenti. A fiatal növény gyökerei még a talajfelszín közelében maradnak. Ez azt hozza magával, hogy a csapadék elmaradása, vagy épp a túl sok csapadék sokkal közvetlenebbül hat ezekre a növényekre. Az idősebb tőkék gyökérzete már jóval mélyebbre hatol, ennek, és a vastagabb törzsből adódó komolyabb tárolókapacitásnak köszönhetően az idősebb tőkék sokkal jobban viselik az időjárás viszontagságait.
Nem árt ha tudjuk; önmagában az, hogy egy szőlőtőke akár száz éves kort is megér, nem természeti csoda. A hivatalosan legidősebbnek elkönyvelt tőke 450 éves, és a szomszédos Szlovéniában, Mariborban található. (Mások egy pécsi tőkét vélnek a legidősebbnek.) Azonban amikor egy egész dűlő megéri ezt a kort, az bizony igenis jelent valamit. Arra következtethetünk belőle, hogy ez az ültetvény egész életében olyan minőségű és mennyiségű szőlőt termett, hogy érdemes volt ilyen sokáig életben és termesztésben tartani. Míg a velük egykorú ültetvények többségét már rég kivágták vagy átoltották, ezek a tőkék minden évjáratban bizonyították, hogy érdemes foglalkozni. Ilyen ültetvényeket szép számmal találunk Európa klasszikus boros régióiban.
Érdemes tehát figyelni a címkéket, és ha kezünkbe akad egy öreg tőkék borát őrző palack, ne habozzunk megkóstolni.
